Kertünk diszkrét lakójának története: így született meg az automata öntözőrendszer

Kertünk diszkrét lakójának története: így született meg az automata öntözőrendszer

Már természetesnek vesszük, hogy ha locsolásra kerül a sor, akkor nem kell 20-30 percig slaggal a kezünkben állni, elég elindítanunk az öntözőrendszert. De eltöprengtél már azon, mi hívta életre ezt az eszközt és kinek a nevéhez fűződik? Ha te is igazi kertrajongó vagy, akkor tarts velünk egy rövid időutazás erejéig, melynek során körbejárjuk az automatalocsoló életútját.

Néhány évszázada luxus volt a gyep

Napjainkban szinte minden családi házat gyep vesz körbe, így szinte hihetetlennek tűnik, hogy a 18. században még csak az európai elit élvezhette ezt a látványt. Ekkor merült fel ugyanis az igény arra, hogy az udvart ne csak gazdálkodási célokra használják, hanem a szépérzékünket is kényeztessék vele.
A háttérben két meghatározó indok állt. Az egyik, hogy a vasút fejlődésével egyre több amerikai költözött a külvárosba – mert nem jelentett már problémát, ha távolabb éltek a munkahelyüktől. Az így rendelkezésre álló nagyobb terület pedig teret engedett egy új hobbinak, a kertészkedésnek.
A másik dolog, hogy az amerikaiak nem szerettek volna lemaradni az Új-Angliában széles körben teret hódító trendről, ami nagy hangsúlyt fektetett a közvetlen környezet megjelenésére. Az ország tájépítészettel foglalkozó mérnökei arra sarkallták az Újvilág lakóit, hogy szépítsék a környezetüket – és ehhez ötleteket is adtak.
Ahogyan egyre több család tartott igényt a látványra, probléma merült fel azokon a területeken, ahol a csapadék mennyisége nem volt elegendő az ápolt megjelenés megőrzéséhez. Persze ők sem szerettek volna lemondani a kiváltságról, így szükség volt egy megoldásra, ami az automata öntözőrendszer formájában öltött testet.

Na de ki találta fel?

Az első készüléket 1871-ben, New York-ban jegyezték be J. Lesser neve alatt. Az akkor tömlővel összekötött eszközök alumíniumcsövekből, műanyagból és gumiból készültek, az állítható fejekkel pedig maximum 55 négyzetméter öntözéséről tudtak gondoskodni.
A tömlők, a fúvókák és a locsolófejek az 1900-as évek elején kezdtek terjedni, az 1930-as években pedig újabb mechanizmusok hódítottak teret. Bejött például az öntött fém, illetve a három-, valamint a négyfelé forgó öntözőfej.
Amikor pedig a tudatos vízfelhasználás kezdett beépülni a köztudatba, felmerült az igény az olyan megoldások iránt, amelyekkel otthon is tehetünk a környezetünk védelméért. Ez hívta életre az időt és pénzt spóroló automata öntözőrendszereket – hiszen a gyep mellett lévő járdának nincs szüksége öntözésre.